Johann Sebastian Bach. Átjár bennünket zenéje, mint egy gyógyító sugár. Mondják: őt szeretni nem nehéz. Mondják: soha egyetlen rossz hangot sem írt le. Mondják: ő csak lejegyezte azt, amit fentről diktáltak neki. Mondják: titkos, kabalista képleteket rejtett a hangok közé. Mondják: előre megjósolta halála napját.
Amikor megszólal a zenéje ott nincs semmi. Nincs idő, nincs tér, nincs gondolat. Csak mi vagyunk és ő. Ahogyan a túlvilágról üzen nekünk, szebbnél-szebb dolgokról mesél, s megnyugtat bennünket: nem vagyunk egyedül.
"...Wie freventlich, wie sündlich, wie vermessen, hab ich, o Jesu, dein vergessen..."
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen