M:Azt mondta, hogy a negyedik tétel után az ötödik jön?
C:Igen.
M:Ez Ravelnél valami különleges dolog?
C:Dehogy. De mit mondott mi a címe az 5. tételnek?
M:Azt nem értettem. Szerintem nem mondta ki.
C:Talán Zsárden férik?
M:Nem, ezt biztosan nem. Csúnya és a szörny, vagy szépség és fenevad?
C:Az a negyedik. Mindegy! A darab csúcspontja az ötödik tételben van a "rötönű"-nél.
M:Az mi az?
C:Schwarcz Oszi bácsi mondta mindig. Franciául: r e t e n u. Elképesztő zenei ötlet. Lassú 3/4-ben egyszercsak egy óriási halkítás, megérkezik a zene a pp dinamikára és ez a darab csúcspontja [5.Tétel, Tündérkert: 4-es Ziffer]! Ide írt, fokozásképpen Ravel még egy taktus rötönűt is, hogy az élvezet mééééég tovább tartson. Azután ismét élénkebb tempóban megy tovább, de különösebb zenei esemény már nincs benne, csak a nagy-nagy dinamikai fokozás a végéig. De a leggyönyörűbb pillanat az a rötönű lesz, figyeld csak majd meg!
M:Hú, már előre borzongok!
...
M:Ez meg milyen keringő volt?
C:Csak annyi, hogy volt benne 3/4 is. Talán egy kicsit gyorsra vette Matyi, mert gondolta: Mefisztó.
M:Szeretem Matyi vezénylését.
C:Nem nehéz. Jó a keze, megbízhatóan üt és tiszteli a komolyzenét. Csak ővele tudom például a Galántai táncokat gyomorgörcs nélkül eljátszani. Most is hallhattad a vonósokat. Minden hang a helyén volt a futamokban.
M:Kicsit talán halvány, matt volt a hangzás.
C:Műpa anyám, Műpa! Ez itt így szól. Ez van.
...
C:Volt a Konziban egy osztálytársam Szalai Andris. Trombitált és zeneszerzést is tanult, Talán Fekete Győr Istvánnál. Na, nem az ő művét játsszák most, hanem azé a cimbalmos Szalay Andrisét, akit Schwäbisch Hallban tiszteletbeli ütőssé választottunk. Zseniálisan triangulumozott a Tere-fere polkában. Nem tudtam, hogy két Szalai/y András zeneszerző van, ráadásul mindketten az Istvánban tanítanak.
...
M:Szép zongoraverseny, nem valami avantgárd zagyvaság.
C:Én is élveztem. Jó színeket vitt bele. Ritmusvilága is kiderült és, hogy szereti, sőt tiszteli Bartókot! A darab vége olyan volt, mint a III. Zongoraverseny 3. tételének a tetemrehívása. Matyi ezt is jól odatette. Minden ritmusrezdülést lekövetett és kezében tartott.
....
M:Mit beszéltél Vidovszkyval a szünetben?
C:Meg akartam tudni, hogy összhangórán a Főiskolán melyik Rahmanyinov darabot diktálta egyszer. Úgy tűnik nem jut az eszébe. Meg a figyelmébe ajánlottam a Bartók Concertot Celibidacheval. Nem ismeri a felvételt, bár hallotta Celit egyszer Schönberget vezényelni élőben. Attól nem volt elragadtatva, de azért sikerült bolhát ültetnem a fülébe. Szerintem az a darab nem is Rahmanyinov volt, hanem csak improvizált a stílusában. Különben csak emlékezne rá. Nem volt olyan régen, alig 30 éve.
...
M:Na, mi volt a rötönűvel?
C:Kihagyták anyám... Az 5. tétel nem volt lassú és súlyos, a diminuendó a rötönű előtt nem született meg, a rötönűt nem vették figyelembe, így nem volt tempóvisszatérés sem, így nem itt volt a darabnak a csúcspontja sem.
M:Most szomorú vagy?
C:Á, dehogy! Ezért nincs a Lúdanyóból egy felvételem sem, mert nem adják elő úgy, ahogy az le van írva. Schwarcz Oszi bácsi, ő még tudott mindent erről a zenéről. A maiaknak ez már túl könnyű. El sem olvassák az apróbetűs részt.
...
M:Ez a Poulenc legutóbb Kálival mintha nagyobbat szólt volna?
C:Az Angol Kisasszonyokban hallottuk. Szerintem nagyobb volt a kórus akkor, a férfi szekció mindenképpen. Te, mondtam, hogy a Psalmus tévéközvetítésben kit láttam a Rádió Kórusban kisegítőnek? Rezsnyákot. Nem csoda, hogy olyan jól szóltak.
M:Veronika első hangja is megbicsaklott.
C:Igen. Németül úgy mondjuk: Frosch im Hals. Béka volt a torkában. De azután kitisztult és szépen megküldte, de ez a szólam is jobban szólt a templomban. Mintha az üres pusztában énekelne, olyan itt az akusztika. Kioltódnak a legfontosabb frekvenciák. A cselló alatt levágja a spektrum alját. Meg kellene próbálni a bőgőket egyszer a talajra tenni, mint a Los Angelesieknél. Ők nem dobogózták fel a basszusokat és nem gumiszőnyegezték alá őket. Náluk volt is alsó két oktáv.
M:Meg csupa öthúrós, toldókás hangszer.
C:De ma a kontrafagott sem hallatszott. Emlékezz rá, mekkora szólót fújt a Mahler IX-ben az ami kontrafagottos. Betöltötte a termet a pianója.
M:Azért a lányok jól szóltak a kórusban.
C:Igen. Matyi lejjebb húzta rögtön a zenekart, amikor meghallotta a kórus első tuttijait. A lányok jobban átjöttek.
M:De ugye azért tetszett a koncert?
C:Ó, persze! Voltak gyönyörű pillanatok. A rötönűért azonban kár. Szombaton kimegyünk a temetőbe és elmeséljük Oszi bácsinak a történteket. És, hogy sokszor gondolunk rá...
M:Elmeséljük neki, meg anyukádnak, hiszen szomszédok.
C: Jó, hogy mondod! Anyunak holnap lett volna a 80. szülinapja.
26 graustufen
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen