Tegnap érkeztem Tihanyba, de a nyaralásnak lényeges akadálya a hűvös idő. Szépen berendezkedtem a szobában, majd átöltöztem a télies cuccokba és elindultam egy nagy sétára a faluba.
Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy a tihanyiak kedvesebbek, mint szoktak lenni. A házinéni a kukáknál nagyot mosolygott ki magából, majd az újságos fiúk is derűsen reagáltak Stern-vásárlásomra (benne az oslo-i tragédia és Amy Winehouse szomorú története). Az apátsági sétányon megálltak a beszélgetések a levegőben, amikor a turisták mellett elhaladtam; egy frissen házasodott párt éppen az Apátságból kijövet érintettem. A násznép kedvesen utat engedett nekem, az ara szégyenlősen igazgatta fejdíszét, amint szemünk egy pillanatra találkozott. Már a Boszorkánytanyánál jártam lent, amikor ugyanez az esküvői társaság utolért. Lassú kisvonattal mentek le a hegyről az aktus következő helyszínére. Kedvesen integettek felém és kikiabálták a néptelen Kossuth utcába:"Jó erőt és egészséget magának!". Csak úgy ropogtak és villantak az ünneplők fényképezőgépei, amikor visszakalimpáltam nekik csukott esernyőmmel és összecsavart Sternemmel hadonászva!
Már lent jártam a Belső-tónál, amikor szokatlan friss szél fújt be a nadrágomon, ott, ahol nem szokott. Ekkor jöttem rá, hogy miért viselkedett ez a sok ember olyan különösen ma este...
Erről jut eszembe Blacky Fuchsberger intelme a fiatalokhoz, miszerint:
"Nem az szenilis vénember, aki pisilés után felejti el begombolni a sliccét, hanem az, aki pisilés előtt felejti el kigombolni!"
(ez csupán egy idén januári tihanyi kép újragondolása)
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen